William Golding: A Legyek Ura

Eredeti cím: Lord of the Flies
Kiadás éve: 1954
Odalak száma: 248

Azt hiszem, ez az a mű, amit egy alapműveltséggel rendelkező személynek nem kell bemutatnom. Nagyvonalakban a cselekmény:
Egy elképzelt háború idején játszódik a történet. Egy csapat angol kisfiú egy repülőgép-baleset következtében egy lakatlan szigetre kerül. Kiválasztanak maguk közül egy vezetőt, a legtalpraesettebbnek tűnő Ralphot, aki egy, már-már tekintéllyel felruházott kagylóval az "oldalán" áll a gyerekek élére.
Ralph és egy igen temperamentumos fiú, a kórus vezetője, Jack között a történet előrehaladtával egyre komolyabb ellentét éleződik, és ezzel párhuzamosan a cselekmény is egyre komolyabbá fordul. A két fiú közti nézeteltérés alapvetően abban áll, hogy eltérő véleményük van arról, mi is lenne a szigeten a fő feladatuk. Ralph a tűzrakást és az abból keletkező füstjelzéseket tartja a legfontosabbnak, míg Jack a vadászat felé hajlik. Mindeközben a gyerekek, elveszítve a kapcsolatot a külvilággal, egyre inkább önmaguk urai lesznek, és lassacskán az állati ösztönök is felütik bennük a fejüket. Ahogy egyre nő bennük a bizonytalanság, egy ejtőernyős a szigetre sodródott holttestét a félelmük megtestesüléseként szörnynek hiszik.
Egy nagyobb nézeteltérés után a gyerekcsapat két táborra oszlik, az egyik "főnöke" Jack, a másik "vezére" Ralph marad. Jack csapata alapvetően a vadászattal foglalkozik, egy elejtett disznónak a karóra tűzött fejét fel is ajánlják a szörnynek, mint áldozatot. Ahogyan a szentimentális lelkű Simon megtalálja a legyektől hemzsegő fejet, a "Legyek Ura" (amely az elvadulást, az elállatiasodást fejezi ki a regényben) beszélni kezd hozzá, teljesen összezavarva a fiút. Később Simon megtalálja az ejtőernyős holttestét és rájön, hogy az nem egy szörny, de közben vihar kerekedik, s a gyerekek az ijedség miatt agyonverik a hírrel érkező fiút.
Mivel tüzet csak Röfi, Ralph jobbkezének szemüvegével tudnak gyújtani, Jack, Roger és néhány másik fiú erőszakkal ellopja azt a többiektől. Ralph, Röfi és Samseric, egy ikerpár, úgy döntenek, visszaszerzik azt, és elmennek Jackék rejtekhelyéhez, de miközben Ralph és Jack szópárbaja folyik, Roger ráborít egy hatalmas sziklát Röfire, amely a halálát okozza.
Ezek után nyilvánvalóvá válik, hogy Jacknek nem okoz nehézséget egy emberélet kioltása, így Ralph kénytelen menekülőre fogni a dolgot. A teljesen egyedül maradt fiúra az elvakult gyerekek rágyújtják a szigetet, és gyakorlatilag a halál torkából menti ki az utolsó pillanatban a szigetre érkezett tengerésztiszt. A felnőtt váratlan betoppanásával ismét gyerekké vált fiúk elsírják magukat, miközben rádöbbennek tetteik súlyosságára.

Michael Grant és Katherine Applegate: Éva és Ádám

Eredeti cím: Eve & Adam
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2014
Oldalak száma: 270

Forrás: moly.hu

A könyv a kezdetén számomra egy igazi sablonos halál utáni élettel foglalkozó tiniregény lett volna - a lányt, akit  valamilyen különös oknál fogva épp egy alma gondolata foglalkoztat, egyszer csak elcsapja a villamos, és a kedves szerző kimerítő részletességgel ecseteli, pontosan milyen sérülésekre is tett szert ezáltal. Ahogyan azonban a fülszöveg elolvasása felvilágosított, Eve nagyon is túléli balesetét, köszönhetően sznob édesanyjának - és ezzel együtt az olvasó megtudja, hogy a család kőgazdag -, aki egy, a saját maga által vezetett, Spiker Biológia Gyógyszertár néven futó intézménybe szállítja lányát a kórházból, a tiltakozó orvosra fittyet hányva. 

A sokemeletes kutatói intézményről kiderül, hogy csupa rejtélyes dolog folyik ott, de még rejtélyesebb Eve számára a srác, Solo, aki a Spiker Biotechben él, és nagyon úgy tűnik, utálja Terra Spikert, a főszereplő édesanyját. Hogy a dolog még érdekesebb legyen, maga Terra is úgy beszél Soloval, mintha az a kutyája lenne. Eve-nek (aki egyébként utálja ezt a becézést - édesanyja Eveningnek szólítja, barátai E.V.-nek, egyedül az idegen srác használja az "Éva" megszólítást) azonban van egy nagyobb gondja is: miközben lábadozik, elszakítva régi életétől, rendkívül unalmas számára túlvergődni a hétköznapokon, és mindennél jobban szeretné, ha legjobb barátnője, Aislin meglátogathatná. Édesanyja, aki következetesen "iszákos lotyónak" tartja a lányt, szeretné kikerülni a kérést, és inkább feldob egy feladatot lányának:
" - Azt szeretném, Evening, ha megterveznéd a tökéletes pasit.
  - Zsírkrétával csináljam? Vagy gyurmával fogok dolgozni?
  Anya türelmesen mosolyog.
  - Ó, azt hiszem, ennél egy kicsivel többet tudunk." 
Eve egy számítógépes szimulációs program segítégével egy hatalmas képernyőn el is kezdi megtervezni a számára tökéletes férfiegyedet. Mindeközben pörögnek az események: megtudjuk, hogy Aislin barátja, Maddox egy szerencsétlen, drogos balfék, aki folyamatosan bajba kerül. Egy alkalommal Solo és Eve siet a segítéségre, kilógva a Spiker intézményből. Egy másik alkalommal főhősnőnk 9000 dollárt juttat neki, hogy fizesse ki tartozásait, ezzel megmentve a srácot az őt fenyegetőktől, azonban Maddox anyagra költi a pénzt. Eve próbálja meggyőzni Aislint, hogy lépjen ki a rá nézve káros kapcsolatból, és bár a lány is belátja, hogy Maddox nem éppen a legmegfelelőbb partner, képtelen szakítani.
A történet akkor válik komolyabbá, amikor a tökéletesen összevert Aislint behozzák az intézménybe. Kiderül, hogy Maddox ismét bajba keveredett, és ezt a barátnője is megérezte. Solo, bár határozott parancsot kapott Terrától, miszerint Aislint nem viheti Eve közelébe, megszegi azt, s egyenesen Spiker kisasszony szobájához viszi a sebesült lányt. Miközben hárman megvitatják az eseményeket, Solo elejt egy félmondatot, amely az igazsághoz vezet, többek közt arra a kérdésre is választ adva, miért javul olyan gyorsan Eve állapota súlyos kimenetelű baleset után.
" - GMO vagy - érinti meg Solo a kezemet, mire meglazítom a szorításomat a karján. - Genetikailag módosítottak. Kétéves korodban történt. Rajta van a kartonodon."
Innentől kezdve nyilvánvalóvá válik, hogy a Spiker Biotech nem csak ártatlan orvosi kutatásokat végez, és hogy Terra egyik kísérleti alanya épp a saját lánya volt. Eve képtelen elhinni mindezt, azonban Solo megszerzi az egyik alkalmazott számítógépéből a terhelő bizonyítékokat, és hamarosan mindhárman menekülni kényszerülnek, a cselekménysorozat közben pedig Eve és Solo egy kicsit közelebb kerül egymáshoz.
A tinik Eve édesapjának (aki egyébként a történet elejénél jóval korábban meghalt) régi szoborműhelyében kötnek ki, Terra pedig az időközben elkészült tökéletes hímpéldányt, Adamet küldi a lánya keresésére, mondván, úgyis vele akar majd jönni, mert "ez minden teremtő sorsa: beleszeretnek a teremtményükbe."
Ezen a részen az izgalom a tetőfokára hág: kiderül, hogy az igazi rosszfiúk... na, de mégsem lőném le inkább a poént, ha a további részleteket tudni szeretnéd, olvasd el a könyvet.

Nem állítom, hogy számomra egy 10/10-es történetről van szó, de tény, hogy izgalmas, van benne egy-két csavar, és tartalmaz jó pár megmosolyogtató részt is:
" - Akkor cseszd meg, Solo! - fakadok ki keserűen. - Fordulj fel, és dögölj meg!
  Tisztában vagyok vele, hogy a mondat felesleges ismétlést tartalmaz."
Lehetséges talán, hogy Ádámnak mégsem Éva a tökéletes társ, és Éva sincs annyira oda a minden porcikájukban tökéletes fiúkért?
Nem egy abszolút mindennapi sztori, és nem az a tipikus "annyiranyálashogymáreláznakalapok" történet sem, szóval annak is szórakoztató lehet, aki nincs oda a tvájlájtromantikáért.
Nagyjából kétnapos, könnyű olvasmány, csak ajánlani tudom.

Vágjunk bele, avagy in medias res

Sziasztok, idetévedt idegenek!

Hogy miért is így kezdem a bemutatkozást?
Nos, azért, mert biztos vagyok benne, hogy az, aki az oldalon találja magát, csak véletlenül kerülhetett ide.

Régóta foglalkozom írással, legelső blogomat nagyjából három évvel ezelőtt publikáltam, de jegeltem a dolgot egy ideig. Most, tizedikes fejjel úgy döntöttem, ismét bátorságot gyűjtök, és közszemlére teszem a gondolataimat, csak ezúttal nem egy fantáziavilág, hanem egy jóval kézenfoghatóbb dolog - a véleményem formájában.

Sok szórakozást kívánok!